2020. június 23.

Elbocsátottak és elbocsátók: vezetők és dolgozók történetei a járvány átvészeléséről

Elbocsátott dolgozókat és elbocsátásra kényszerülő vezetőket faggattunk arról, miként sikerült átvészelniük a járványhelyzetet – mindez hogyan érintette személyesen őket, és a cégüket. Már mind túl vannak a nehezén, pedig egyiküket sem kímélte az elmúlt időszak, arról azonban nem sokan ejtenek szót, hogy a dolgozóknak, cégvezetőknek mindebből, hogyan sikerült kievickélniük. Lássuk a történetüket!

„MINDEN PLUSZ KÖLTSÉGTŐL AZONNAL SZABADULNI”

Egy budapesti feldolgozóipari cég a túlélésért „minden plusz költségtől azonnal szabadulni”-stratégiát követte, amint elmaradtak a megrendelések. Ahol feltétlenül szükségesnek látták, ott a betanított munkakörökben dolgozóktól szinte azonnal megváltak, így több, mint 130 főt küldtek el akár kölcsönzött, akár saját dolgozóról volt szó. Kizárólag a kiemelt és stratégiai pozíciókban tartották meg a munkavállalókat: náluk először szabadságot rendeltek el, utána pedig egységesen 80%-os állásidőt vezettek be.

A létszámleépítést követően a Humán Centrum kollégái személyesen egyeztettek minden elküldött dolgozóval, és akiket lehetett, átcsoportosítottak más területekre, például többen közülük egy budapesti elektronikai céghez kerültek. Az egyik dolgozó, András (28), aki hasonlóan járt, így nyilatkozott erről az időszakról: 

„Amikor egyik napról a másikra közölték velünk, hogy kénytelenek elküldeni bennünket a fennálló helyzet miatt, teljes bizonytalanság lett rajtam úrrá. Nem csak azért, mert a családom megélhetése került veszélybe, hanem azért is, mert úgy éreztem, jól végzem a munkámat, amit meg is becsülnek, ezért végképp hidegzuhanyként ért, hogy pont engem utasítanak el. Szerencsére nem maradtam munka nélkül, mert a Humán Centrum segítségével hamar átkerültem egy másik céghez, ahol ugyan egy teljesen másik területen dolgozom, de a munkaköröm hasonló, és a Humán Centrum kollégái is segítettek a beilleszkedésben.”

Örömhír, hogy ennél a budapesti üzemnél nem tartott sokáig a leállás. Jelenleg hatvan dolgozónak tudnak munkát adni, a toborzás a Humán Centrum közreműködésével már folyamatban van. 

VISSZAVÁRJÁK AZ ELBOCSÁTOTT DOLGOZÓKAT

Másik megbízónk, egy orvosieszközök gyártásával foglalkozó cég a vírushelyzet elején semmilyen változást nem tapasztalt. A munka ugyanúgy ment tovább náluk, de szigorú óvintézkedéseket vezettek be (például a maszk használatát, szigorúbb ellenőrzést a higiénia betartására, nyilatkozatot kértek a kollégáktól, hogy jártak-e külföldön, stb.) 

A termelés továbbra sem állt le, de a megrendelések mégis rohamosan visszaestek. A kialakult bizonytalan helyzetben, mivel nem volt pontos információjuk arról, hogy hová kell majd az árut küldeni, a cég csomagolás része is leállt, ezért erről a területről több dolgozót el kellett küldeniük. Az elbocsátás ez esetben nem aszerint alakult, hogy ki a saját állományban foglalkoztatott és ki nem, hanem globálisan nézték a terület létszámát, vizsgálták a munkaviszonyban töltött időt, a munkavégzés minőségét, a hiányzásokat, és ezen szempontok alapján döntöttek.

A Humán Centrum vezetői igyekeztek enyhíteni az elbocsátott kollégák nehézségeit és több átmeneti alternatívát kínálni számukra, amíg a helyzet nem rendeződik, ugyanis a megbízó cég a későbbiekben visszavárja a munkavállalókat. A személyes megbeszélés során kollégáink jelezték az elküldött dolgozóknak, hogy nem szeretnék őket magukra hagyni egy ilyen váratlanul kialakult helyzetben, ezért választhatnak, hogy átmennek egy másik partnercéghez dolgozni, vagy maguk veszik kezükbe a probléma megoldását. 

A legtöbbüknek sikerült elfogadható alternatívát felmutatni – például annak a párnak kivételesen jól jött a változás, akinek a Humán Centrum egyik miskolci megbízójánál sikerült helyet találni: 

„Mi jól jöttünk ki ebből az egész járványőrületből, és nagyon kapóra jött ez a lehetőség, ugyanis az állandó lakhelyünk pont Miskolcon van, ezért kifejezetten örültünk, hogy a közelben találtak  nekünk munkát.” 

– összegezte a fiatal pár. 

De akadt olyan pár is, aki úgy döntött, inkább átmenetileg mezőgazdasági munkákból tartja fenn magát és utána folytatná karrierjét az előző munkahelyén. Egy másik szerencsésen alakult történet szerint, pedig volt, akiket összehozott a változás: a dolgozó élt a Humán Centrum által felajánlott másik munkalehetőséggel, mert a párja maradt a cégnél, és így legalább egy szálláson tudtak maradni. Sőt, olyan esetre is akadt példa, ahol az elbocsátott dolgozó visszatérhetett a korábbi állásába, ahova már többször próbálták csábítani. 

„Összességében nagyon hálásak voltak azért, hogy emberségesen jártunk el, próbáltunk nekik mindenben segíteni. Így a megbízó cég is békésen el tudott válni tőlük, – sőt, számíthatnak arra, hogy visszatérnek még hozzájuk, – és a dolgozók se maradtak munka nélkül.”

– osztotta meg a tapasztalatait Rack-Szabó Edina

AKIK SIKERESEN ÁTVESZÉLTÉK A JÁRVÁNYKÁOSZT

A vírus kirobbanása nem eredményezett minden cégnél jelentős kiesést , mert sikeresen átálltak a home office munkavégzésre – habár ezt nem minden tekintetben tudták bevezetni a szolgáltató cégek sem, például irattári, archiválási munkák esetén. 

„Most fontosabb arra koncentrálni, hogy hogyan tudunk fokozatosan úgy visszatérni a rendes kerékvágásba, hogy közben a home office-t sem engedjük el teljesen. Éppen ezért folyamatosan felmérjük, mennyire bírják a dolgozók az online munkavégzést és kapcsolattartást. Az új munkavégzésre való átállásban a Humán Centrum kollégái is segítségünkre voltak. Egyelőre, úgy tűnik, működik.” 

– árulta el Bor Katalin cégvezető. 

Ennek kapcsán egy ismert telekommunikációs cég példáját hozta fel, amely alig egy héten belül több ezer főnek tudott távmunkát biztosítani, sőt a veszélyhelyzet elején elindította online képzését is az új belépők részére. 

Mindenesetre az biztos, hogy a járvány okozta válság gyökerestül felforgatta mind a magán, mind a szakmai életünket, de a krízishelyzet kezd megoldódni és ezzel egyidőben a munkaerőpiac is fokozatos fellendülést mutat.